F L A S H B A C K

Nem lett sem Einstein, sem Puskás, sem Frank Sinatra, 

Sajnos az élet Őt úgy tűnik megszívatta...

 

Na, most lett elegem. Kicsit kiborultam. Kicsit. Néhány perce sikerült (szó szerint) túlélnem életem egyik talán legrosszabb "filmjét". Írtam már párszor számomra meghatározónak számító filmekről, de úgy tűnik elérkezett az ideje, hogy a mérleg másik serpenyőjébe is pakoljak. Szerencsére relatív kevés olyan élményben volt részem, ami saját döntésemből kifolyólag majdnem az ereim felvágásába végződtek. 10 filmből általában egy olyanba futok bele, ami nézhetetlenül rossz. Szerintem. Ilyenkor aztán mindíg elgondolkozom, hogy a rendező bele gondolt-e egyáltalán a munkájának a levetítése utáni sorsába. Ezek az alkotások ugyanis nyomokat hagynak maguk és a rendezőjük után. Olyan filmet én még nem láttam, ami tök semleges marad a néző számára. Igen, egy film vagy jó, vagy szánalmasan gyenge. Most ez utóbbi közül szemezgetek kicsit, amolyan elrettentő példaként. Nem tartom magam felsőbbrendűbbnek, vagy kifinomultabb ízléssel rendelkező embernek, de a látványtervező mivoltom néha bizony, segítségért sikolt bennem pár ilyen borzadály megtekintése után. Figyelem: Elrettentő példák következnek..!

Sweeney Todd: A Fleet Street démoni borbélya
( avagy: Horror musical a kiesett Megasztárosokkal)

Ez hát a "film" mit néhány perce tekintettem meg s ihlette a mai írásom témáját. Maga a film szó azért, érdemelt idézőjelet, mert mindössze annyi benne a filmszerű, hogy kamerákkal forgatták 8mm-es szalagra és a teletűzdelt trükk szerűségek a Tom & Jerry animátorainak munkáját sem közelítik meg. Az alkotás egyfajta musical köntös alá lapátolt Rómeó és Júlia horror-burleszk. Ha jól saccolom a XVIII. században játszódó bárgyú kis történet az összes létező vizuális hibát felsorakoztatta. Tim Burton rendező Ollókezű Edward-ja volt még ugyanekkora mellényúlás. És vajon ezt ki rendezte?! Na, ki?? Nem, nem árulom el! Ő bizony! Szánalmas komolyan. Már a főcímben csordogáló vérnek szánt plasztikus vörös massza gyanút ébresztett bennem. Aztán megjelent Johnny Deep fehérebbre maszkírozott arccal, mint Jim Carrey az Ace Venturában és a sorsom megpecsételődött. Én kérem, egy naiv ember vagyok: Azt hittem, ennél rosszabb már nem lehet. Hát de! Nem csak Ő volt ugyanis pék inassá fehérítve hanem, gyakorlatilag az összes létező szereplő. Ez még mind semmi: Nézem, a moziműsorban nyugvó film pársoros ajánlóját s ott díszeleg a műfaji meghatározás: "színes-feliratos, angol-amerikai krimi". Azt hiszem a béna főcím lemenetele utáni 9. másodpercben kezdtem gondolkozni azon, hogy belezem ki azt, aki ezt oda merte írni! Johnny Deep-ünk ugyanis dalra fakadt. Dalra érted, ember?! Egy állítólagos krimiben! Vártam én mindent, vért (jobbat, mint itt) több szállón futó történetet, kacskaringós vonalvezetést, még béna ballonkabátos felügyelőket is, de éneklést, azt nem! Ráadásul gyakorlatilag mindenki és mindenről énekelt! A húsos lepényekről ugyanúgy, mint az isteni magaslatokig dicsért torokmetsző borotvákról. Szánalmas volt komolyan. Arról nem beszélve, hogy nem csak olyanok énekeltek, akik rendelkeztek némi hangterjedelemmel. Itt mindenki énekel, cseszd meg! Ez legalább olyan béna, mint mikor a Tekkenben az egyik karakter japánul kérdez, míg a másik angolul válaszol. Itt ez gyakorlatilag hétköznapinak számított. Megkérdezi egy vad idegen, hogy aludtál és Te rázúzol egy alig 10 perces áriát, ami még ráadásul nem is tartalmazza a kérdésre vonatkozó válaszodat. Mind ez egy szalagon, mindezért jegyet vettél és mindezért illene jól szórakoznod. A filmben egyetlen pozitívum hozható fel: Sacha Baron Cohen. Közismertebb nevén: Ali G. Nem tudom mennyiért vállalta el a kornyikálós rivális borbély szerepét, de hozta a formáját. Ő legalább. A többiek színészi játéka a nagycsoportos Monori Imijéhez hasonlított, aki mindíg komplett hattyúk halálát szerkesztett, amikor takarodót rendeltek el az óvónők. Sok vak és agyatlan ember láthatta mindezt, mert kapott egy halom Golden Globe díjat. Sőt: Oscar díjra jelölték. És mi a legviccesebb: A látvány meg is kapta! Hát szívesen találkoznék azokkal egy sötét sikátorban, akik ezt oda ítélték! Oké, a fényképezés kifogástalan volt. Az operatőri munka tényleg magas minőség. De a trükkök, a színészi játék, a kornyikálás és a történet mind-mind minősítetlenül rossz. És mi lett a sztori vége?! Miután a főhősünk szorgalmasan szállította a földszinti menza alapanyagául szolgáló hullákat egyszer csak ráébredt, hogy sikeresen közéjük darálta a halottnak hitt feleségét. Majd a biztonság kedvéért csinált hozzá némi pirítóst is bűntársának segítségével, hogy a végére a közösen nevelt gyerekük vághassa keresztül a horror fodrászunk torkát. Happy End a javából! Amit még meg kell említenem az a magyar szöveg PRIMITÍV SÁGA volt. A végén már nem is vettem tekintettbe az olyan súlyos hibák után, mint mikor a kés szót, barátomnak és a feleségem szót, szomszédomnak fordította egy bizonyos Tóth László nevű idióta. Arról nem beszélve, hogy a dalok stílusa és szövegvilága a sötét középkorban volt divatos, míg az a néhány monológ és párbeszéd amit, nem festett alá idegtépő hegedűszóló meg szinte szlengszerűen modernre lett írva. Szóval, nem csak unalmas volt: Idegesítő is. Zakkant fodrász negyed évszázados vendettája: Röhej!

Betörő az albérlőm
(avagy: Az unalom diadala)

Tom Hanks neve garancia a jó szórakozásra. Magam is ezt vallottam, míg nem láttam a fenti címre keresztelt munkáját. A szörnyűség 2004-ben lett elkövetve. A történet bonyolultságát hűen tükrözi, hogy mindössze egyetlen mondatban el lehet mondani az egész sztorit: 4 középkategóriás rosszfiú jól összeszövetkezik Tom Hanks-el, hogy egy afró amerikai nyanya háza alól áshassák ki a mérhetetlen kincsekkel kecsegtető bankhoz vezető alagutat. Az öregasszony viszont bornyasztóan fifikás ám és állandóan rosszkor van, rossz helyen: látszólag véletlenül. Ennyi a történet és maga a film is. Tom Hanks legbénább alakítását produkálja. Az egyetlen poén, amire az egész történetet ráerőszakolják az a Tom Hanks karakterének meglévő beszédhibája. Ez végigkíséri az egész filmet és a végén már inkább idegesítő, mint poénos. Miközben az egész film olyan lassan vánszorog el őrre, hogy közben lejár a személyid. A film utolsó 5 percében aztán felgyorsulnak az események és valaki végre feldobja a talpát. Van igazi vér, meg vízbe esés, meg stáblista. Iszonyatosan unalmas film. Kétszer aludtam el rajta. Pedig erre nagyon allergiás vagyok. A történet itt is iszonytatosan hatalmas csattanóval végződik. Tényleg csak azok nem találhatják ki a film 3. percében, akik azt lekésték: Mindenki jól meghal, mind a két szemére és az öreg banya meg röhögve jól felmarkolja azt a halom pénzt. A mi mozijegyünk árát is és jókat kuncog azon, hogy a gázsija legalább akkora most, mint amennyire vörös a dühtől a fejünk akik, mindezt végignéztük...

Holnapután
(avagy: Az adott szó fagyálló)

Tisztán emlékszem, a legnagyobb forróság tombolt azon a nyáron mikor, megnéztem a kritikus méretű klímaváltozásról szóló eposzt. A beharangozó trailer itt is nagyon jól össze lett vágva. Meg is győzött a fene enné meg. " This year...It Will Happen Again..." Dinamikus volt, jó hangulatú, látványos. Aztán beültem a moziba és végigültem a 2 órányi tömény értelmetlenséget. Nagyon tisztelem azokat a rendezőket, akik a munkáikkal a komolyabb problémákra próbálnak rávilágítani. Roland Emmerich nagyon jól beleválasztott a témát tekintve. Maga a film kivitelezése azonban siralmas lett. A történet itt is röhejesen egyszerű: A rossz apa megígéri az egy szem fiacskájának, hogy a hétvégi láthatásra, ha beledöglik is érte fog menni New Yorkba. Bezony! Mert most –kivételesen - ez húú, de fontos számára! Mert most van pont, a klímaváltozás és mi lehet meghittebb, mint együtt csodálni a kővé fagyott várost és az utcáin hömpölygő tengert?! A sztori, hogy apuci a szavát adja a fiacskájának és elárulom: Kivételesen be is tartja. Közben persze pár ezren halálra mirelitődnek, agyoncsapódnak az égből hulló baromi nagyra hagyott jégkockák által és különben is, jön a cunami és mindenki becsinálhat ijedtébe! Nevetséges komolyan. A legnagyobb röhej mikor megfagynak a levegőbe a digitális helikopterek, meg mikor szintén digitális farkasok kergetik főhősünk trónörökösét egy a Wall Street-re tévedt hajón. Közben zuhog a hó, mint állat. Apuci pedig csak jön és jön, mert ugye megígérte, és mert ezt a sorsot írta Neki a forgatókönyvíró. Pár középszerű trükkön kívül elhangzik néhány szóvicc, sablonos amerikai filmes monológ és a végén ugye csak kiderült, hogy mindenki bekaphatja, mert az amcsik úgyis mindent túlélnek...

Egy szó, mint száz: Ezekre a filmekre is szükség van! Elrettentő példának tökéletesek. Vannak köztük amik, már akkor halálra vannak, ítélve mikor belekezdenek és vannak, amik a film közepétől válnak élvezhetetlenné. Ide sorolható például a Világok Harca című Spielberg munka, amiben a látvány és a színészi játék is tökéletes, csak a történet Válig nevetségessé a befejezés elnagyolása miatt. Aztán van ugye a soha be nem fejezhető sorozatok műfaja: Shrek 3, Batman 5, James Bond 275, Rambó 6 és a többi, és a többi. Ezek a tipikus amerikai filmgyártás üzleti mocsarába taszított termékként végzik. Mert bár a történetük nem ér meg egy újabb 2 órás filmet, a pénz nagyúr. Éppen ezért bizonyos filmeket már elvből nem nézek meg. Mind ez idáig 2 olyan filmet láttam, amik megérték önmaguk folytatását: Az egyik a Fűrész, míg a másik a Bad Boys. Mindkettő szervesen kapcsolódik önmaguk első fejezeteihez. Az egyik komolyabban, a másik lazább szállakkal. De a készítők, nagyon finoman ügyeltek rá, hogy ne legyen túl direkt egyik folytatás sem, mint mondjuk az Üvegtigris kettő ahol, már 9 percenként elhangzik az "Easy rider, öcsém" szállóige. Annak viszont nagyon örülök, hogy a számomra meghatározó filmekből nincs és remélhetőleg, nem is lesz 2. vagy 3. rész. Hülyén is venné ki magát a Rettenthetetlen 2 vagy a Hetedik második része Nyolcadik cím alatt futva...

S Z A V A Z Á S
Szerinted miért csalt meg a párod?
Mert egy barom, azért!
Mert minden pasi ezt csinálja!
Mert elhanyagoltam szerintem...
Mert a másik megadta neki amit én nem tudtam...